Stabilizálni kell a formánkat!

2010. jan. 20. 13:14 - írta kovacscsabablog

Igen gyorsan peregtek az események a legutóbbi jelentkezésem óta eltelt két hétben. Értek minket kellemetlen meglepetések, értünk el biztató eredményeket. Játékunk az eredményességünkhöz hasonlóan hullámzó volt. Úgy érzem, gödörben vagyunkkissé, és vagy még mélyebbre kerülünk, vagy sikerül feljebb kapaszkodnunk. Tanulsággal szolgáltak a mögöttünk hagyott mérkőzések, amelyekre most röviden visszapillantok.

Ljubljanában anyagi gondok vannak, többen eligazoltak, ezért lett volna fontos idegenben legyőzni az Olimpiját, de végül egygólos, 3–2-es vereséget szenvedtünk. Nagyon szomorúak voltunk, úgy készültünk, hogy miénk lesz a két pont.

A Villach ellen hazai pályán kellett volna javítanunk, kilábalnunk a gödörből, de nem sikerült, pedig a lehetőség adva volt. Vezettünk 2–0-ra, végül ismét 3–2-re maradtunk alul, ami őszintén bevallva, az eredmény alakulását ismerve, elfogadhatatlan eredmény. Az első harmadban egyértelműen jobbak voltunk, irányítottunk, kétgólos előnyt szereztünk, de mintha ettől meg is nyugodtunk volna. Magunkra húztuk az ellenfelet, ez megbosszulta magát.

A bravúr hazai pályán a Vienna ellen nagy nehezen sikerült, bár piszok keményen megdolgoztunk érte, és a végén majdnem ez is odalett. Jól mentünk, vezettünk 5–2-re, de a harmadik harmad második felében eladott korongokkal, kiállításokkal megteremtettük az esélyt a vendégeknek, akik éltek is vele, bravúrral egyenlítettek. A hosszabbításban aztán Ladányi Balázs bombája döntött. Elégedettek mégsem lehettünk. A két pontot megszereztük, de egyet adtunk a bécsieknek, akik ugyan nem közvetlen riválisaink, de ha már a playoffra tekintek, az ilyen „három gól előnyös” meccseket simán kell behúznunk. Tanulnunk kell ezekből a hibákból, ha még előrébb akarunk lépni. Márpedig akarunk, ez nem lehet vita tárgya.

A Jesenice elleni idegenbeli meccsre szintén nagyon készültünk, a Ljubljanához hasonlóan náluk is gondok vannak. Az efféle összecsapásokra könnyen rásütjük, hogy kötelező a győzelem. Viszont a sok probléma mellett reálisan nézve nekik is sokkal inkább ellenünk lehet keresnivalójuk otthon, mint az osztrákok klubok ellen. De nem hagytunk esélyt a szlovénoknak, az egész meccsen jól védekeztünk és eredményesen támadtunk. Végre ismét nyertünk idegenben, amire emberemlékezet óta nem voltunk képesek.

A mérkőzés után szokatlan módon nem utaztuk haza, hanem Bledben aludtunk. Így nem kellett a következő mérkőzés helyszínére, Klagenfurtba oda-vissza utaznunk, hanem készülni és pihenni tudtunk. Ezért is volt különösen fájó, hogy nagyon sima vereséget szenvedtünk. Nem tudtunk élni azzal a lehetőséggel, amit a klubvezetőség megteremtett nekünk, ezt sajnáltuk leginkább. A mérkőzésről csak annyit, a pontokra ellenfelünknek is nagy szüksége volt, mi pedig rengeteg kiállítással segítettük őket győzelemhez. Teszem hozzá, sajnos. Nincs mese, stabilizálni kell a formánkat, nem lehetnek ilyen szélsőséges eredményeink, hogy egyszer hatot ütünk, két napra rá meg ugyanannyit kapunk. A továbblépéshez pedig egyértelműen arra van szükségünk, hogy idegenbeli játékunk feljavuljon.

Azért jó, hogy a mostani beszámolóm végére egy győzelem maradt. A Zagreb ellen azért volt fontos a siker, mert legutóbb megelőzött minket a tabellán, most azonban visszakerültünk elé. Masszív csapatot tudunk megverni, amely győzött már Fehérváron is. Megint összeálltunk elöl és hátul, ennek aztán nem is maradt el az eredménye.

A Linz ellen bizony jól jött a szurkolás

2010. jan. 5. 10:49 - írta kovacscsabablog Ahogy szoktak, edzésekkel és mérkőzésekkel teltek az ünnepek ezúttal is. Élsportolóként, profi jégkorongozóként azonban tudomásul kell vennünk, nincs leeresztés, nincs megállás, a családtagokkal, barátokkal pedig jóval kevesebb időt tölthetünk együtt ilyenkor, mint az átlagemberek. Legyen akár Karácsony, akár szilveszter. Az eltelt évek során ehhez már volt időnk hozzászokni, nem hiszem, hogy valamelyikünknek is különösebb problémát jelentene. Most annyival azért szerencsésebben jött ki a sorsolás, mint egy évvel korábban, hogy legalább december 25-én otthon tudtunk lenni. Előző évben akkor pont úton voltunk… Másnap, 26-án már edzésünk volt, csakúgy, mint az ünnepek közötti napokon, 27-én pedig Zágrábban, míg 29-én Grazban volt jelenésünk.

Január elsején is bajnokin kellett pályára lépnünk, méghozzá újra hazai közönség előtt. Nem először nyűgözött le bennünket szurkolóink szeretete, akik az év első napján is ott szorítottak nekünk. Sokszor elgondolkodtam már azon, milyen szerencsések vagyunk, hiszen kevés magyar csapat, legyen szó akármilyen sportágról, büszkélkedhet ilyen kitartó és lelkes táborral, mint amilyen a fehérvári. Talán néhány focicsapatot lehetne bevenni a sorba, és persze a veszprémi kéziseket. De a mi közönségünk is abszolút versenyképes velük, gyakorlatilag mindig telt ház előtt játszunk, arról nem is beszélve, milyen hangulatot tudnak varázsolni. Ennek tudom be, hogy itthon jóval eredményesebbek tudunk lenni, mint idegenben, ők tényleg szinte plusz játékosként vannak ott velünk a jégen.

Bizony, a Linz ellen is jól jött a drukkolás, hiszen 0-2-ről kellett felállnunk, egy kiváló gárdával szemben. A közönségünk kétgólos hátrányban is nyomta a csapatot, ilyenkor egyszerűen nem adhatja fel egyetlen játékos sem. Ilyen közönséget bizony nem lehet becsapni, őket ki kell szolgálni. Ha vezetünk két góllal, akkor sem állhatunk le, újabb gólokért kell hajtanunk, bár ennek megvan a maga veszélye, hogy elviszi a lendület a csapatot, a védekezésre kevesebb figyelem marad. Volt erre is példa.

Amikor meg vesztésre állsz, mint a Linz ellen, menni, ütközni, lőni, akarni kell, és az meghozza az eredményt. Ha mégsem, akkor is emelt fővel hagyhatod el a pályát, mert annál nincs fontosabb, hogy ne okozz csalódást a szurkolóknak. Bízzanak benne és benned: legközelebb majd sikerül javítani. Szerencsére, az év első mérkőzésen nem kellett a következő találkozóra várni, hiszen Palkovics Krisztián két góljával sikerült kiegyenlítenünk, a szétlövésben pedig mi voltunk a jobbak. Jól kezdődött az esztendő, soha rosszabbat…

Vasárnap már Salzburgban volt jelenésünk, ahol hagyományosan nem sok babér terem nekünk. Ezúttal sem volt másként, bár a dolgok kicsit máshogy alakultak, mint szoktak. Na nem az indulásban volt változás, ugyanúgy reggel hét-fél nyolc körül startoltunk Székesfehérvárról, mint máskor. Ilyenkor délelőtt már nem lehet edzést tartani, ráadásul szinte egész nap a buszban ülünk. Most viszont időben odaértünk Salzburgba. Tudtunk egyet sétálni, át tudtuk mozgatni magunkat. Jó meccset játszottunk az osztrákokkal, és hiába kaptunk ki hárommal, állítom, mezőnyben nemhogy kiegyenlített volt a játék, hanem mi domináltunk. Több akciót vezettünk, így több lehetőségünk, kapura lövésünk is volt, a salzburgiak azzal nyertek, hogy jobban játszottak emberelőnyben, a kapu előtt pedig határozottabbak bizonyultak nálunk. Sok okunk azonban nem volt az elkeseredésre: a legjobb salzburgi mérkőzésünket játszottuk.