2010. március
Azon a napon akartunk nyerni!
2010. márc. 26. 14:58 - írta kovacscsabablogSikerült megvalósítanunk, amit elképzeltünk a döntő előtt: négy meccset nyerve megszereztük, egyben megvédtük bajnoki címünket. A klubszezon zárásaként erre a négy találkozóra szeretnék most visszapillantani.
Az első mérkőzésen Dunaújvárosban 7–0-ra nyertünk, amelyen ugyan kiütközött a két csapat közötti különbség, ám valahol mégsem tekinthető reális eredménynek, hiszen ellenfelünk előző nap még elődöntőt játszott, három nap alatt a harmadik kemény mérkőzésén lépett jégre. Meglátszott rajtuk a fáradtság, nem volt szerencsés a menetrend. Ez utóbb világosan látszott, hiszen annál csak szorosabb meccseket játszottunk.
A második találkozón Székesfehérváron léptünk jégre, s hazai pályán álmos kezdés után a második harmadban azzal nyertük meg az összecsapást, hogy hibázásra kényszeríttettük ellenfelünket, és a helyzeteket jó százalékkal használtuk ki. Úgy érzem, egy percig sem forgott veszélyben a győzelmünk.
Miként a harmadik összecsapáson sem, amely érdekesen alakult, tizenhárom gól született. Játékunkba még az is belefért, hogy védekezésünk olykor figyelmetlen volt, mert elöl ismét eredményesek tudtunk lenni. A DAB-on éreztem, hogy meccsről meccsre javul, mi viszont nem lehettünk teljesen elégedettek magunkkal. Ennek ellenére izgulnivalónk akkor sem akadt, nem volt különösebb gond.
A negyedik mérkőzésre nagyon készültünk, hiszen Székesfehérváron már a bajnoki aranyérmet is megszerezhettük. A találkozónak különös felvezetést adott Ocskay Gabi halálának évfordulója, az arra való emlékezés. Csicsó tiszteletére ezen a szomorú emlékekkel teli napon mindenképpen be akartuk vasalni az aranyéremről döntő negyedik győzelmet. Csapattársunk elvesztése egy év távlatából azonban még mindig zavart okozott néhány játékosunkban, akik mintha máshol jártak volna. Tudtuk, hogy hazai közönség előtt ekkora tétnél, pont egy ilyen napon mi vár ránk, de valahogy nem tudtuk teljesen jól kezelni a helyzetet. Nem játszottunk jól.
Hozzá kell tennem, az utolsó szalmaszálba kapaszkodni szándékozó DAB messze a legjobbját nyújtotta, a döntő négy meccse közül csak ez az egy volt izgalmait tekintve méltó egy bajnoki finálésorozathoz. A hatvanadik percben ellenfelünk talált góllal egyenlített, majd szétlövésekkel dőlt el a találkozó, ami jó zárása volt egy hosszú klubszezonnak.
Nagy öröm, hogy megszakítás nélkül nyolcadszor lettünk bajnokok. Ez megmutatja, hogy klubunk milyen mennyiségű és minőségű munkát tett le az asztalra ezekben az években. Stabil szurkolótábort tudhatunk magunk mögött, amelyre ugyancsak büszkék lehetünk, még a döntőre is újabb meglepetéssel készültek, amiért ezúton is külön köszönet jár nekik.
A magyar bajnoki döntővel a klubszezon számunkra lezárult, azt hiszem, szinte teljes mértékkel elégedettek lehetünk. Talán egyedül az EBEL-negyeddöntő kapcsán maradhatott bennünk egy kis hiányérzet, abból valóban többet ki lehetett volna hozni. A jövőben arra kell koncentrálunk, hogy a következő szezonban még előrébb tudjunk lépni arról a szintről, amelyen most vagyunk.
Néhány napos pihenő vár ránk, persze az edzéseket, a mozgást senki sem hanyagolhatja el teljesen. Április elsején pedig a válogatottban megkezdjük a felkészülést a világbajnokságra, de az már egy másik történet.
A fináléban több kell
2010. márc. 17. 21:02 - írta kovacscsabablogBejutottunk a bajnoki fináléba, a Ferencváros elleni elődöntőben három találkozó is elég volt a sikerünkhöz. A sorozattal kapcsolatban felemás érzéseim vannak, a tanulság pedig az, hogy a döntőben még ennél is nagyobb ellenállásra kell számítanunk.
Az elődöntő első találkozóját idegenben játszottuk le, ám nem ez volt az elsődleges oka annak, hogy nem úgy működött a gépezetünk, ahogyan azt szerettük volna és szurkolóink elvárták, hanem sokkal inkább az, hogy a héten nagyon kemény fizikai alapozáson vettünk részt. Ennek utóhatása bizony a lábunkban volt, viszonylag lomhán mozogtunk. A mérkőzést annak ellenére különösebb idegeskedés nélkül sikerült behúznunk, hogy nem voltunk frissek. Játékban viszont igencsak adósok maradtunk, és a három kapott gól is sok volt. A Ferencvárost ellenben minden elismerés megilletet, őszinte tiszteletem ezért a fradistáknak. Sportszerűen, nagy motivációval jöttek ki a mérkőzésre, amely balhémentesen zajlott le.
A 6–3-as első találkozót követően Székesfehérváron, hazai közönségünk előtt nagyon akartuk bizonyítani, hogy annál azért jóval több van bennünk. A háromgólos sikerrel nem voltunk megelégedve, meg akartuk mutatni, mennyit fejlődtünk az eltelt időszakban, a két együttes között a valóságban nagyobb a különbség. Ezen a mérkőzésen a szurkolóink szerezték a legnagyobb meglepetést, hiszen egy ilyen sima győzelemnek ígérkező találkozóra is vagy 2500-an voltak kíváncsiak. Az összecsapás első percétől kezdve nagy nyomást gyakoroltunk a Ferencvárosra, amelyet nem is tudtak kibírni.
A harmadik mérkőzés megint más forgatókönyv szerint alakult, kezdve azzal, hogy három sorral játszottunk, miután juniorjaink korosztályuk döntőjében voltak érdekeltek. Azt meg is nyerték a Stars ellen, és ezért külön gratuláció jár nekik. Visszatérve a saját találkozónkra, bizony döcögősre sikeredett az eleje, hátrányba is kerültünk. Nem találtuk meg a ritmust, és bár a biztos győzelmünket ezúttal sem fenyegette veszély, a mutatott játékkal nem lehettünk elégedettek. Az ellenféltől név szerint is ki kell emelnem a ferencvárosiak válogatott kapusát, Budai Krisztiánt, aki igazi sportemberi nagyságáról tett tanúbizonyságot azzal, hogy tizenhét kapott gól után a harmadik találkozón is minden zokszó nélkül beállt a kapuba, és védéseivel a mezőny legjobbjának bizonyult.
A másik elődöntő izgalmasan alakul, jó az iram, és a színvonalra sem lehet panasz. Ez egyben figyelmeztető jel számunkra, a fináléban tőlünk is több kell, mint az elődöntőben, hiszen még nehezebb ellenfél vár ránk. A Dab elsősorban fizikailag jó és meggyőző, a Starsnak pedig rutinos játékosai összeszokottságában van az ereje.
Fradira és világbajnokságra alapozva
2010. márc. 8. 12:55 - írta kovacscsabablogA szezonra letudtuk az EBEL-ben való szereplésünket, most szokatlan módon másfél hétig meccsek nélkül telnek a napok, mielőtt bekapcsolódnánk a magyar bajnoki küzdelmekbe, illetve megkezdenénk a felkészülést a válogatottal az áprilisi világbajnokságra.
Mindenek előtt néhány gondolat erejéig visszatérnék az EBEL-negyeddöntőnkre, amely ugye a csapat első rájátszásbeli szereplése volt, és amelyre a gerinc, velem együtt, már három éve olyan nagyon várt. Ellenfelünk, a Vienna nem tűnt legyőzhetetlen csapatnak. Sőt, kifejezetten örültünk, hogy távolságban hozzánk közel eső ellenfelet kaptunk. Azzal persze tisztában voltunk, rutinos NHL-s játékosok alkotják a rivális keretét, első két soruk pedig kifejezetten erős. Arról nem is beszélve, volt verekedős meccsünk velük, úgyhogy a parázs hangulat eleve adott volt. Mi abban bíztunk, hogy nekünk négy jó sorunk van, így egy sorozatban, ahol kétnaponta kell pályára lépni és jöhetnek a túlórák, a fizikumnak is döntő szerepe lesz, lehet. Ezt pedig négy sorral könnyebben veszi egy csapat, mint kettővel.
Az első, bécsi mérkőzésen a papírforma ellenére meg tudtuk lepni őket. Első ausztriai győzelmünket arattuk a szezonban, a legjobbkor kezdtük el. Nem becsültek le miket az osztrákok, legalábbis nem éreztem rajtuk, de nyilván másra számítottak. Idegesen játszottak, kapkodtak, és hiába kaptak a bíróktól nagyon erős hazai pályát, meglepetésre nálunk volt az előny az első mérkőzés után.
A második összecsapáson, Székesfehérváron nagy csatában kikaptunk, de csak a hosszabbításban adtuk meg magunkat egy olyan mérkőzésen, amelyen ugyanúgy szintén bármi megtörténhetett volna, mint az első találkozón. Akkor nekünk, ezúttal nekik jött össze a győztes gól. Mint egy vérbeli play off-találkozón.
A harmadik meccs sajnos nagyon egyszerűen alakult, ott egy törést éreztem a csapatunkban a két nappal korábban elvesztett hazai összecsapás miatt. Az valahogy bennünk maradt, nem tudtunk rajta túllépni. Hozzátartozik azonban, hogy a Vienna sokkal jobban dolgozott emberelőnyben, mint addig, és így könnyebben érvényesítette a papírformát.
A negyedik mérkőzésen, a Székesfehérváron elszenvedett vereség igazán fájó volt. Azt bánom a leginkább a rájátszásban, hogy a két hazai meccsünket elveszítettük, pedig kitartó és lelkes szurkolóink igazán megérdemeltek volna legalább egy sikert. Elöl-hátul, az emberelőnyös és az emberhátrányos szituációkban ellenfelünk fölénk nőtt, de nekünk ezzel az egész alapszakasz során gondjaink adódtak. Itt aztán ki is jöttek.
Az ötödik, záró mérkőzésre Bécsbe úgy utaztuk el: életben maraduk vagy kiesünk. Az utolsó sanszunk volt. Bizonyítani akartunk magunknak, szurkolóinknak, több van bennünk, mint amire a két sima vereségből következtetni lehet. Rendkívül izgalmasan alakult a mérkőzés, bárki nyerhetett volna, de leginkább mi, sajnos a hajrában a bécsiek egyenlítettek, majd a túlórában egy fórt kihasználva nyertek is.
Most volt pár nap pihenőnk, a keddi utolsó EBEL-meccsünk után vasárnap edzettünk először. Már ránk fért egy kis lazítás, sűrű volt a program. Azért a lazítást kéretik nem szó szerint érteni, én speciel éppen házépítés közepén járok, úgyhogy sok mindent kellett intéznem. Mert a hoki az első, a többi csak utána jön.
Az elmúlt napok során volt lehetőség, hogy gondolatban átértékeljük a mögöttünk hagyott időszakot, és ráhangolódjunk a még ránk váró feladatokra. Most jön egy kis alapozó időszak, amely már a bajnoki döntőre, de még inkább a világbajnokságra adhat alapot. Fizikálisan biztosan kemény napoknak nézünk elébe. A bajnoki elődöntőben a Ferencvárossal játszunk, majd utána jöhet a döntő. Biztosíthatok mindenkit, nemhogy a döntőben, de már az elődöntőben sem becsüljük le az ellenfelünket, maximális koncentráltsággal és erőbedobással lépünk a jégre. Azért sem vehetjük félvállról ellenfeleinket, mert hiszem, ellenünk mindenki meg akarja mutatni magát, de nagyon, ez lehet nekik a szezon csúcspontja, így a legjobbjukat nyújtják majd.
Mi, a Volán magyar játékosai napi szinten vagyunk képben az OB I-ben, korábban a Mol-ligában történtekről, hiszen volt klubtársaink, válogatottban számításba vett barátaink játszanak a különböző csapatokban. Az eredményeken túl tőlük is kaptunk információkat, most majd ellenfélként is megmérkőzhetünk velük. Állítom, talán minden fehérvári társam nevében is: találunk magunknak kihívást ezekben a párharcokban.
Bemutatkozás
Az Alba Volán és a magyar válogatott jégkorongozójának írásai.
Keresés
Utolsó kommentek
- Felfrissülés a nagy feladatok előtt, Ethemitiz: mit kerestem, koszonom »- Felfrissülés a nagy feladatok előtt, gejzir: Szia! Hagy legyek őszinte: az utolsó 1-2 szezonban mintha megtorpantál,... »
- Ismét irány a válogatott, a_fater: Ma este hajrá Volán! A divízió 1-re meg megvan a... »
- Vártam, de lemaradtam a válogatottról, a_fater: Gratulálok a csapat Villach elleni győzelméhez! Csaba, kár hogy nem... »
- Vártam, de lemaradtam a válogatottról, a_fater: Vasárnap ott leszek a lelátón a Pasut elleni meccsen, remélem... »
Legtöbb komment
- A Linz ellen bizony jól jött a szurkolás (6)- Győzelmekkel köszönnék el (6)
- Sajnáljuk, hogy nem ünnepelhettünk együtt (6)
- A skalpunkra fognak vadászni (5)
- Fradira és világbajnokságra alapozva (4)
Archívum
- Jelen- 2011. március
- 2010. december
- 2010. november
- 2010. október
- 2010. szeptember
- 2010. április
- 2010. március
- 2010. február
- 2010. január
- Az összes »
Linkek
- Blogzóna- Nemzeti Sport Blogzóna
- Nemzeti Sport Online
- Fanzone.hu
- Pixter
Egyéb
