Stabilizálódnunk kell

Nem úgy indult a szezon, ahogyan szerettük volna. Már a felkészülésünkön is hullámzóan teljesített a csapat, ami aztán a bajnokság rajtjára is erősen rányomta a bélyegét, továbbra sem sikerült stabilizálódnunk.

Voltak egészen jó, és sajnos voltak egészen gyenge mérkőzéseink. Különösen utóbbikat volt számunkra nehezen megélni, hiszen nem szoktunk ehhez hozzá, mint ahogyan a szurkolóink sem. Folyamatosan keressük a megoldást, gondolkodunk a probléma okán, mert zavar, sőt, hovatovább már frusztrál bennünket a dolog. Különösen a hazai mérkőzéseinkkel okozunk csalódást magunknak és másoknak, eddig ugyanis Székesfehérváron tudtuk megszerezni azokat a pontokat, amivel önbizalmat és tartást adtunk magunknak. Nem mellékesen kiszolgáltuk lelkes és igényes hokihoz szokott táborunkat.

Most viszont hasonló frusztrációt érzünk szurkolóinkon vezetőinken, szponzorainkon, ők sem értik a helyzetet. Ez aztán a lelátó hangulatán is érződik. És innentől kezdve ott vagyunk a huszonkettes csapdájában, mert az egyik oldal negatívumának visszahatása van a másik oldalra. Éppen ezért bármi áron is, de javítanunk kell.

A szezon eddigi tapasztalatai azt mondatják velem, hogy a mezőny még a korábbinál is kiegyenlítettebb. Nincs olyan csapat, amelyik nagyon bekezdett, vagy nagyon bent ragadt volna. Tulajdonképpen egyik gárda sem mehet a másik ellen biztosra, legyen a mérkőzés otthon, vagy idegenben. A Zagreb szinte elérte az osztrák csapatok szintjét, az anyagi hátterük magával hozta a szakmai előrelépést is. Elméletben a két szlovén csapatot vélhettük nálunk gyengébbnek, de a gyakorlat azt mutatta, hogy bármelyik ellenféllel képesek felvenni a tempót. A Jesenice nem adja könnyen magát, a keretben fiatalok és légiósok ideálisan keverednek. A rutinos játékosaira, légiósaira alapozó Ljubljana is összeállt, nehéz lesz még velük is felvennünk a versenyt.

A másik dolog a visszahatásra, hogy az elmaradt egyéni teljesítmények is közrejátszanak abban, hogy a csapatnak nem sikerült eddig stabilizálódnia. És ha a csapat játéka nem áll össze, az kihat az egyének teljesítményére. Dolgozunk rajta ezerrel, de még mindig sok munka vár ránk, hogy elmondhassuk, stabilan olyan játékot tudunk hozni, amivel reális esélyünk van célunk megvalósítására, hogy ismét bejussunk a rájátszásba.