Felfrissülés a nagy feladatok előtt

Letudtunk a szezonra EBEL-kötelezettségeinket, azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, mi magunk sem ilyen korai befejezésre készültünk. Így utólag elemezve a történéseket két olyan periódusunk volt, amelyben hiányoztak azok a pontok, amelyekkel bejuthattunk volna a rájátszásba: a bajnokság elején és december végén, január elején.

A szezon elejéről már többször tettem említést, az edzőváltás után viszont egy másik Volán játszott az EBEL-ben. Éppen ezért volt fájó és meglepő, hogy belefutottunk abba a peches, nyolcmeccses, pontnélküli sorozatba. Teszem hozzá, sérültjeink ellenére is közel álltunk a pontszerzésekhez, többnyire pici dolgokon múlt, egy-két hibán, hogy nem jöttek akkor a pontok.

Szerencsére azonban a csapat jól reagálta arra a nehéz időszakra, hiszen sikerült felállnunk a padlóról, és olyan szériát nyomtunk, amellyel ismét felcsillanhatott a rájátszás. Otthon, és a múltbeli eredményeinket nézve különösen fontos, idegenben is szorgalmasan gyűjtögettük a pontokat. Székesfehérváron pedig a végén szerepeltünk különösen jól.

Közben azért értek minket egyéb kellemetlen meglepetések, gondolok itt Hetényi Zoli kiesésére, hiszen az ő játéka nemcsak nálunk, hanem a válogatottban is meghatározó. Gyorsan hozzáteszem, Bálizs Bence nagyszerűen helyettesítette első számú kapusunkat.

Amikor egyre biztosabbá vált, hogy bármennyire is iparkodunk, a rájátszás csak nem akar összejönni – tudniillik alsóházi riválisaink is hozták a pontokat, sokszor ők is meglepetésre, erőn felül –, akkor igazából már csak egy cél vezérelt bennünket, hogy a hazai közönségünket a lehető legjobban kiszolgáljuk. Mert ugye mégiscsak értük, az ő szórakoztatásukra lenne ez az egész. Az a három-három és fél ezer ember ne csalódott érzésekkel zárja le az EBEL-szezont, legalább a végét fényesítsük ki.

Saját teljesítményemmel nem lehetek elégedett, sokszor görcsösen játszottam, sok helyzetet elpuskáztam. Most azért dolgozok, arra koncentrálok, hogy a magyar bajnokság rájátszásában és a válogatottban ez ne így legyen, megszépítsem a szezonomat, mert azért erre van még lehetőségem.

Az EBEL után kaptunk pár nap pihenőt, ami nagyon jól jött, hogy felfrissítsük a fejeket. Majd elkezdtünk egy kis alapozást, már a bajnoki rájátszásra és a válogatottra gondolva. De nem akarok elébe menni a ránk váró feladatoknak.

Illetve annyiban mégis, hogy klubedzőnkkel, Kevin Primeau-vel 2013-ig hosszabbítottak Székesfehérváron, ami egy jobb szerepülés alapját jelentheti. Az edző ismer már minket, így állíthatja össze a felkészülést, nem lesz neki ismeretlen a közeg, ahová érkezik. És nem mellékesen az ő irányításával járhatunk tovább azon az úton, amelyre ideérkezésével találtunk rá és eredményesnek bizonyult. A védekezéssel különösen sok gondunk volt a bajnokság elején, mindenek előtt ezen változtattunk, új szisztémában kezdtünk el gondolkodni, készülni és játszani. Én mérkőzésről mérkőzésre éreztem magunkon az előrelépést, hogy a munkának és a gyakorlásnak van értelme és látszata. Úgyhogy az irány jó, és azért ez sem utolsó.