A fináléban több kell

Bejutottunk a bajnoki fináléba, a Ferencváros elleni elődöntőben három találkozó is elég volt a sikerünkhöz. A sorozattal kapcsolatban felemás érzéseim vannak, a tanulság pedig az, hogy a döntőben még ennél is nagyobb ellenállásra kell számítanunk.

Az elődöntő első találkozóját idegenben játszottuk le, ám nem ez volt az elsődleges oka annak, hogy nem úgy működött a gépezetünk, ahogyan azt szerettük volna és szurkolóink elvárták, hanem sokkal inkább az, hogy a héten nagyon kemény fizikai alapozáson vettünk részt. Ennek utóhatása bizony a lábunkban volt, viszonylag lomhán mozogtunk. A mérkőzést annak ellenére különösebb idegeskedés nélkül sikerült behúznunk, hogy nem voltunk frissek. Játékban viszont igencsak adósok maradtunk, és a három kapott gól is sok volt. A Ferencvárost ellenben minden elismerés megilletet, őszinte tiszteletem ezért a fradistáknak. Sportszerűen, nagy motivációval jöttek ki a mérkőzésre, amely balhémentesen zajlott le.

A 6–3-as első találkozót követően Székesfehérváron, hazai közönségünk előtt nagyon akartuk bizonyítani, hogy annál azért jóval több van bennünk. A háromgólos sikerrel nem voltunk megelégedve, meg akartuk mutatni, mennyit fejlődtünk az eltelt időszakban, a két együttes között a valóságban nagyobb a különbség. Ezen a mérkőzésen a szurkolóink szerezték a legnagyobb meglepetést, hiszen egy ilyen sima győzelemnek ígérkező találkozóra is vagy 2500-an voltak kíváncsiak. Az összecsapás első percétől kezdve nagy nyomást gyakoroltunk a Ferencvárosra, amelyet nem is tudtak kibírni.

A harmadik mérkőzés megint más forgatókönyv szerint alakult, kezdve azzal, hogy három sorral játszottunk, miután juniorjaink korosztályuk döntőjében voltak érdekeltek. Azt meg is nyerték a Stars ellen, és ezért külön gratuláció jár nekik. Visszatérve a saját találkozónkra, bizony döcögősre sikeredett az eleje, hátrányba is kerültünk. Nem találtuk meg a ritmust, és bár a biztos győzelmünket ezúttal sem fenyegette veszély, a mutatott játékkal nem lehettünk elégedettek. Az ellenféltől név szerint is ki kell emelnem a ferencvárosiak válogatott kapusát, Budai Krisztiánt, aki igazi sportemberi nagyságáról tett tanúbizonyságot azzal, hogy tizenhét kapott gól után a harmadik találkozón is minden zokszó nélkül beállt a kapuba, és védéseivel a mezőny legjobbjának bizonyult.

A másik elődöntő izgalmasan alakul, jó az iram, és a színvonalra sem lehet panasz. Ez egyben figyelmeztető jel számunkra, a fináléban tőlünk is több kell, mint az elődöntőben, hiszen még nehezebb ellenfél vár ránk. A Dab elsősorban fizikailag jó és meggyőző, a Starsnak pedig rutinos játékosai összeszokottságában van az ereje.